Az Ön címe itt megy

Karácsonyi mese – A manók fülei

 

Bretagne-i karácsonyi mese az 1880-as évekből: táncoló manók, játékot osztó angyalka és a szamárfül eredetének kedves, régi története.

Egy mocsáros vidéken, hová ritkán téved emberi lény, vidám életet folytattak a kis manók. Ha este a hold fényes sugarai ragyogtak, kinn táncoltak és dalolgattak mind, míg a hajnalpír fel nem tűnt az égen.
Ha ilyenkor egy-egy eltévedt vándor vetődött a tájra, bámulva állt meg a szokatlan látvány előtt és megrémült az alaktalan kis lények látványától.
Mert a kis manók valóban rútak voltak voltak. Rendkívüli kis lábaik és törzsük fölött hordó nagyságú fejükön, trombitához alakú nagy zöld orruk és szamárfüleik voltak.

Szamárfüles manók holdfényben táncolnak a mocsár vizén, miközben egy vándor csodálkozva figyeli őket a bozótból.

Ezelőtt a föld belsejében laktak és igen jól viselték magukat; azonban idővel az ördögökkel szövetkeztek és ezektől megtanultak földrengést előidézni. Ez a mulatság rendkívül tetszett nekik, és ők el is kezdték ezt gyakorolni.

Isten többször megtiltotta nekik, de hasztalan! Amennyire meg voltak eddig elégedve engedelmes jó magaviseletükkel, annyira neheztelt most rájuk, amiért az embereknek oly sok kárt okoztak balga játékukkal.

Száműzte tehát őket a föld belsejéből a mocsaras vidékre. Itt kellett élniük több ezer évig, míg ismét el nem feledik a földrengés mesterségét.

A manók föld alatti barlangban állnak körben, miközben egy ördög piros izzó talajon ugrálva mutatja nekik, hogyan idézzenek elő földrengést.

Azonban ők a föld felett is jól érezték magukat és vidáman éltek. Mikor a belsejében laktak, akkor még nem voltak annyira rútak, mint most. Akkor még nem volt a fejükön szamárfül. Azt már azóta érdemelték ki, szintén büntetésképp. 
De lássuk csak, hogy jutottak hozzá!

Gyönyörú holdvilágos karácsonyest volt. A kis manók vidáman járták körtáncukat és trombita orrukon át énekelték rendes nótájkat. Nem zavarta őket a táj mocsáros lege, játszi jó kedvük nem ismert határt.

Ekkor haladt el arra az a jó angyalka, ki a jó gyermekeknek vitte a karácsonyi meglepetéseket. Szegény angyalka úgy fel volt pakolva játékokkal és a Jézuska mindenféle küldeményével, hogy már alig bírt a fáradtságtól mozdulni.
Temérdek ajándékot kellett cipelnie, mert abban az évben nagyon jók voltak a gyerekek és szorgalmasan tanultak, bő volt tehát a jutalom is.

Az angyalka látva a táncoló manó-sereget, megállt, aztán kimerülten dőlt le egy tisztáson és odakiáltott nekik:

– Hé manók, gyertek ide! Látom jó gyors és fürge lábatok van. Erre van szükségem. Segítsetek rajtam!
A manók gyorsan odaftottak a jó angyalhoz, el voltak ragadtatva a váratlan kitüntetéstől, hogy egy anygal szólította meg őket. 

Az angyal átadta nekik a sok játékot, csemegét, aranydiót, aranyalmát. 

– Vigyétek a jó gyermekeknek a környéken mindenfelé, hogy reggelre mind megkapják és örüljenek a Jézuska jutalmának – mondta az angyal, – én annyira fáradt vagyok, hogy lehetetlen tovább mennem.
– Siessetek, fürge lábaitok gyorsan tova visznek, csak szorgalom és kitartás kell a munkához. 

A tisztáson ülő angyalka hatalmas ajándékhalom mellett szólítja magához a kis manókat, hogy segítsenek elvinni a karácsonyi meglepetéseket.

Ezt mondva leült a jó angyal és beburkolózott nagy fehér szárnyaiba. Nemsokára aludt, pihente a napi fáradalmakat. 

Csak reggel ébredt fel. Körülnézett. Az angyal ellát egy pillantással ugyanegy időben mindenfelé, át a legvastagabb falon is. 

Bámulva nézett, mert látta, hogy a jó gyermekek, az egész környéken minden házban zokogtak, afeletti bánatukban, hogy a Jézuska mit sem hozott nekik; látta, mint játszanak a manók úton-útfélen a gyermekeknek szánt játékokkal. Könnyelmű gondatlansággal futkosnak ide s tova és azért késtek el a küldemények átadásával.

Az angyalka neheztelve toppantott lábával és felkiáltott:- Nőjjön valamennyiteknek szamárfüle!

Ugyanebben a percben a játszva ugrándozó manók mindkét oldalt fejükhöz kaptak és két-két fület éreztek ott kinőni. Azóta díszíti őket a szamárfül. 
Az anygalka pedig feltárta szárnyait és visszaszállt az égbe, hogy kimentse magát Isten előtt a mulasztásért. 

Az angyalka döbbenten áll az erdei tisztáson, miközben a manók fején hirtelen kinőnek a hosszú szamárfülek, és meglepetten kapnak a fejükhöz.

Ha tetszett a mese és még olvasgatnál, válassz egy újabb manótörténetet: 

Mese a meséről

Mese a meséről

Tárnoki Róbert: Mese a meséről  Meseországban nagy ribillió volt az éjjel. Sebesszárnyú kolibrimadár hozta a hírét. Hogyan történt, mint történt, ő maga sem tudta bizonyosan, csak annyit látott, hogy sötét sereg lepte el a fejedelmi palotát és vezére egy zordképű...

Manó országban

Manó országban

Manó országban  No, édes gyerekeim, most én mesélek nektek. - De hogy is kezdjem? Igaz! - Így. - Volt egyszer - egyszer volt - egyszer egy az egy. - No lám, zavaromban már számolni is kezdek. - Szó se róla, hiszen aki számolni tud, az nagyon szép és dicséretes...

Erdőszépe

Erdőszépe

Erdőszépe  Sűrű erdő kellő közepében lakott Erdőszépe az édesanyjával. Hófehér márványházikóban laktak, gyöngyházból voltak az ablakok, égőpiros rubinkőből az ajtókilincsek.Erdőszépe szegről-végről tündérkisasszony volt. Az édesanyját Aranyhullámnak hívták, s a...

A szorgos manók és a kelengye

A szorgos manók és a kelengye

A szorgos manók és a kelengye Mily messze, mi távol a kedves idő, A régi, a hangulatos, pihenő,Mikor a kicsiny manók, a törpikék,A fáradtól a munkát elvevék, Most a mese-országban lakoznak, S az emberekhez már nem kívánkoznak,Mert, hajh, gonoszok, s kikacagták őketA...

A barna pók

A barna pók

A barna pók  A Barna Pókot senki se szerette és ő se szeretett senkit. Így hát egészen könnyen tehette azt, hogy magányosan élt a nagy tölgyfa mélyedésében, anélkül, hogy barátságot kötött volna a madarakkal, melyek feje fölött fészkeltek vagy az erdei manókkal,...

A malom manói

A malom manói

A malom manói Messze, messze innen, élt egyszer egy molnár, akinek egész életét megkeserítették a gonosz kis manók. Éjjel, amikor mindenki lepihent már, a malom kerekei megállottak, előbújtak földalatti oduikból, s ami lisztet a molnár aznap megőrölt, kiszórták a...

Mikes Lajos: A vasorrú bába drágakövei

Mikes Lajos: A vasorrú bába drágakövei

Mikes Lajos: A vasorrú bába drágakövei Egy szép napon Sanyi manó, mikor kezében söprűjével vigan repült keresztül a réten, látta, hogy a vasorrú bába házának ajtaja tárva-nyitva van. Megállt hát és bekukucskált az ajtón. Látta, hogy a vasorrú bába tüzet rakott...

Mikes Lajos: A darázsnéni

Mikes Lajos: A darázsnéni

Mikes Lajos: A darázsnéniEgyszer, mikor Sanyi manó vigan röpdösött a réten, hóna alatt a seprüjével, észrevette, hogy közel ahhoz a helyhez, ahol az orgonabokor szokott viritani, egy kiszáradt fatörzs áll magában. És mikor közelebbről megnézte, látta, hogy a...

Grimm mesék: A törpék

Grimm mesék: A törpék

Grimm mesék: A törpékVolt egyszer egy szegény ember s egy szegény asszony. A szegény embernek meghalt a felesége, a szegény asszonynak az ura, s mindakettőnek volt egy leánya. A leányok szerették egymást, rendszerint együtt jártak-keltek, játszottak. Egyszer a szegény...

Lázár Ervin: A zöld lific

Lázár Ervin: A zöld lific

Lázár Ervin: A zöld lificZsuzsika csöndeskén sírdogált. Mikor jön már az anyukája? - Már megint az egereket itatod - mondta neki Murmura néni. - Micsoda egy kölök vagy te!? Legjobb lenne, ha elvinne a zöld lific, az ilyen sírós gyerekeket eszik reggelire. Ha bőgsz,...