A szorgos manók és a kelengye
Mily messze, mi távol a kedves idő,
A régi, a hangulatos, pihenő,
Mikor a kicsiny manók, a törpikék,
A fáradtól a munkát elvevék,
Most a mese-országban lakoznak,
S az emberekhez már nem kívánkoznak,
Mert, hajh, gonoszok, s kikacagták őket
A fáradtaknak segítőket…
De nem! … Még néha megtérnek,
A jó emberekhez a kis tündérek,
Mikor álomtól a pilla nehéz
S fáradtan ölébe hanyatlik a kéz…
Akkor sebesen beosonnak a gnómok,
És hajnalig dolgozni lelnek módot …
Volt egyszer egy leány … Varrt, varrt szegény,
Míg fáradtságtól álom ült a szemén.
De hogy nyugodott a berregő kerék:
A kis szoba a manókkal megtelék,
S lám! … mennyire szorgos e nép .. Ama kettő
Lihegve, mozogva vásznat cipel s jő,
Amaz ott, az a huncut kis manó,
Szab, mint valamely kitanult szabó…
Kettő meg a gépen a kis kereket
Forgatja – a harmadik ottfent tipeg;
Így mind mozog, és a dologba segít –
Forgatja a gép szaladó kerekit.
A lányka, csak alszik, nem sejti szegény,
Nászról, koszorúról, álmodva, miként
A nap közeleg – vajon kész lesz-e
A nászünnepre a szép kelengye? …
Eközben a körül újra megint
Két kicsi manócska testvérinek int,
S kezdődik a munka, dorombol a gép,
A munka oly jól megy, oly pontos, oly szép …
Ki hinné, hogy ez a parányi sereg
Úgy érti a munkát?! Tündér – gyerekek! …
Az ingek, a szép lepedők íme készek …
És rendre terítik mind, mind az egészet …
Mint szél, sebesen forog ím, a kerék…
Amíg az egész munkát elvégezék….
Most sorba kirakják, kacagnak, vihognak –
És titkon és csöndesen, mind kiosonnak ….
S hogy álmaiból, íme ébred a lány: –
Készen a kelengye ott áll, asztalán …
Ha tetszett a mese és még olvasgatnál, válassz egy újabb manótörténetet:
Mese a meséről
Tárnoki Róbert: Mese a meséről Meseországban nagy ribillió volt az éjjel. Sebesszárnyú kolibrimadár hozta a hírét. Hogyan történt, mint történt, ő maga sem tudta bizonyosan, csak annyit látott, hogy sötét sereg lepte el a fejedelmi palotát és vezére egy zordképű...
Manó országban
Manó országban No, édes gyerekeim, most én mesélek nektek. - De hogy is kezdjem? Igaz! - Így. - Volt egyszer - egyszer volt - egyszer egy az egy. - No lám, zavaromban már számolni is kezdek. - Szó se róla, hiszen aki számolni tud, az nagyon szép és dicséretes...
Erdőszépe
Erdőszépe Sűrű erdő kellő közepében lakott Erdőszépe az édesanyjával. Hófehér márványházikóban laktak, gyöngyházból voltak az ablakok, égőpiros rubinkőből az ajtókilincsek.Erdőszépe szegről-végről tündérkisasszony volt. Az édesanyját Aranyhullámnak hívták, s a...
A barna pók
A barna pók A Barna Pókot senki se szerette és ő se szeretett senkit. Így hát egészen könnyen tehette azt, hogy magányosan élt a nagy tölgyfa mélyedésében, anélkül, hogy barátságot kötött volna a madarakkal, melyek feje fölött fészkeltek vagy az erdei manókkal,...
Bretagne-i karácsonyi mese
Karácsonyi mese - A manók fülei Bretagne-i karácsonyi mese az 1880-as évekből: táncoló manók, játékot osztó angyalka és a szamárfül eredetének kedves, régi története. Egy mocsáros vidéken, hová ritkán téved emberi lény, vidám életet folytattak a kis manók. Ha...
A malom manói
A malom manói Messze, messze innen, élt egyszer egy molnár, akinek egész életét megkeserítették a gonosz kis manók. Éjjel, amikor mindenki lepihent már, a malom kerekei megállottak, előbújtak földalatti oduikból, s ami lisztet a molnár aznap megőrölt, kiszórták a...
Mikes Lajos: A vasorrú bába drágakövei
Mikes Lajos: A vasorrú bába drágakövei Egy szép napon Sanyi manó, mikor kezében söprűjével vigan repült keresztül a réten, látta, hogy a vasorrú bába házának ajtaja tárva-nyitva van. Megállt hát és bekukucskált az ajtón. Látta, hogy a vasorrú bába tüzet rakott...
Mikes Lajos: A darázsnéni
Mikes Lajos: A darázsnéniEgyszer, mikor Sanyi manó vigan röpdösött a réten, hóna alatt a seprüjével, észrevette, hogy közel ahhoz a helyhez, ahol az orgonabokor szokott viritani, egy kiszáradt fatörzs áll magában. És mikor közelebbről megnézte, látta, hogy a...
Grimm mesék: A törpék
Grimm mesék: A törpékVolt egyszer egy szegény ember s egy szegény asszony. A szegény embernek meghalt a felesége, a szegény asszonynak az ura, s mindakettőnek volt egy leánya. A leányok szerették egymást, rendszerint együtt jártak-keltek, játszottak. Egyszer a szegény...
Lázár Ervin: A zöld lific
Lázár Ervin: A zöld lificZsuzsika csöndeskén sírdogált. Mikor jön már az anyukája? - Már megint az egereket itatod - mondta neki Murmura néni. - Micsoda egy kölök vagy te!? Legjobb lenne, ha elvinne a zöld lific, az ilyen sírós gyerekeket eszik reggelire. Ha bőgsz,...