Tárnoki Róbert: Mese a meséről
Meseországban nagy ribillió volt az éjjel. Sebesszárnyú kolibrimadár hozta a hírét. Hogyan történt, mint történt, ő maga sem tudta bizonyosan, csak annyit látott, hogy sötét sereg lepte el a fejedelmi palotát és vezére egy zordképű alak, a tündérre rárivalt:
– Szállj le a trónusról! Elég sokáig bolondítottad már a kicsinyeket színes hazugságaiddal! Megszólaltattad még a virágokat is, holott tudva van, hogy soha nem beszélnek. De már ezentúl vége az uradalmadnak, mert én a rideg valóság ülök a trónusra, amelyet eddig csak bitoroltál.
Meseország tündére nem ijedt meg, bátran szemébe nézett az ellenségnek és így szólt:
– Nagy a te bátorságod, mivel árulás nyitotta meg palotám kapuit és azonfelül azt is tudod, hogy hadseregem távol van. Ha itt volnának az én kis vitézeim, bezzeg nem mernél velem így beszélni!
– Még hogy én nem mernék? – szólott kevélyen a rideg valóság – csak azért is merek! S hogy lásd, mennyire nem félek tőled, huszonnégy óra időt adok neked. Állítsad talpra az alatt, aki csak híved.
Meseország csudaszép tündére odaintette magához a sebesszárnyú kolibrimadarat és fülébe súgta:
– Kis madaram, eleven drágakövem, gyorsröptű hírmondóm, vidd el messze földre az én veszedelmem hírét. Mindenütt, ahol gyermekek vannak, ahol puha fészekben lakik az ártatlanság és a ragyogó szemű jóság, állj meg egy pillanatra, kopogtass be az ablakon, szólj be az ajtón és mondd el, hogy veszedelemben van Meseország. Többet ne is mondj; lengesd csak a zászlót és veled jön az én hadseregem.
Sebesszárnyú kolibrimadár nem mondatta magának ezt kétszer. Útra kelt, sebesen röpült, mint a mennybe szálló imádság és mindenütt, ahol gyermekeket látott, feléjük kiáltott:
-Talpra vitézek, veszélyben Meseország!
…Összegyűltek, mint tavaszi napon a bárányfelhő az égalján. Szőke fejecskék, barna fejecskék, fekete hajúak, pozsgás képűek, nevető és rózsás arcúak, csillogó szeműek, fitos orrúak, kövér kacsójúak, édeg gagyogású gügyük – mind útra keltek, hogy megmentsék Meseországot. Nézzétek csak, hogy tódulnak! Elől meg a zászlótartó és lelkesültek kiáltja:
– Nem igazi gyermek, ki nem védi meg Meseországot!
S amint mentek, mendegéltek, egyszerre csak megláttak a virágos mezőn egy embert, aki napsugarakat gyűjtött, bokrétába kötötte őket, aztán telehintette gyöngyharmattal és csillagfénybe mártotta.
– Mit csinálsz jó ember? – kérdezte kiváncsiak a zaszlóvivő.
– Mesének valót gyűjtök, kis vitéz. Hajnalban kelek, mivel akkor a pacsirta is segít, délben talpon vagyok, mert a napsugár sok világot látott és elmondja nekem azt, mi mesébe való. Este pedig fölkeresem a tündért és együtt fonjuk koszorúba, amit napközben gyűjtöttem.
– Hagyd abba a munkát és jer velünk! Veszélyben van Meseország, segítsed megmenteni!
S tudjátok mi történt? Amint a rideg valóság meglátta a sok szőke fejecskét, barna fejecskét, fekete hajú, pozsgás képű, kövér kacsójú és piros arcú babát, úgy elkezdett kacagni, hogy mentem elmúlt szívéből minden harag.
Megcsipkedte a zászlótartó kövér arcát, és odaszólt Meseország csudaszép tündérének:
– Maradj csak meg a trónusodon, jó tündér, nem háborgatlan többé. Ezeknek itt nem való még az én rideg igazságom. Beszélj hozzájuk te a bűbájos nyelveden, építs nekik színes felhőkből égig nyúló palotákat, hadd lakjanak benne.
Szólott és intett zordképű seregének, hogy vonuljon el. Ő maga még ott maradt és meghallgatta a meséket, amiket napsugarakból, gyöngyharmatból és csillagfényből állított össze a tündér.
Ha tetszett a mese és még olvasgatnál, válassz egy újabb történetet:
A törpék kincse
A törpék kincse Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg gróf. Ennek az öreg grófnak voltegy fia és egy leánya. Busut, így hívták a fiút és Emőse, így hívták a leányt,nagyon jó testvérek voltak. Mikor atyjuk meghalt és a rossz emberek kiűztékőket a...
Gazdag Erzsi: Mesebolt
Gazdag Erzsi - Mesebolt Volt egyszer egy mesebolt,abban minden mese volt. Fiókjában törpék ültek,vízilányok hegedültek. Öreganyók szőttek-fontak,apró manók táncba fogtakKaszás pók varrt az ablakban,lidérc ugrált az udvarban A lámpában ecet égett.Az egylábú...
Mikes Lajos: Sanyi manó csintalankodása
Mikes Lajos: Sanyi manó csintalankodása Egyszer, mikor Sanyi manó, hóna alá csapva söprüjét, ide-oda röpdösött a mezőn, meglátta Misit, a vargainast, aki feszesen baktatott előre és nem nézett sem jobbra, sem balra. Misinek egy darab deszka volt a fején és a...
Mikes Lajos: Sanyi manó és Huhu varázsló
Mikes Lajos: Sanyi manó és Huhu varázsló Egyszer, amikor Sanyi manó kilépett kis házikójából a rétre, kéménye kupakja lezuhant és legördült a földre. A kéménykupak nem sérült meg, de oly nehéz volt, hogy Sanyi manó hiába próbálta fölemelni. És sehogysem tudta...
Manó országban
Manó országban No, édes gyerekeim, most én mesélek nektek. - De hogy is kezdjem? Igaz! - Így. - Volt egyszer - egyszer volt - egyszer egy az egy. - No lám, zavaromban már számolni is kezdek. - Szó se róla, hiszen aki számolni tud, az nagyon szép és dicséretes...
Erdőszépe
Erdőszépe Sűrű erdő kellő közepében lakott Erdőszépe az édesanyjával. Hófehér márványházikóban laktak, gyöngyházból voltak az ablakok, égőpiros rubinkőből az ajtókilincsek.Erdőszépe szegről-végről tündérkisasszony volt. Az édesanyját Aranyhullámnak hívták, s a...










