Inczédi László: Karácsony-est
Szent Karácsony estén – régi szokás nálunk, –
Nosza fel pásztorok, Betlehemet járjunk.
Czifra kis kápolnánk, gyerekek csodája,
Arannyal, ezüsttel szépen kipingálva;
Benne viasz-gyertya, annak szelíd fénye
Vet világot a kis Jézus bölcsőjére.
Menjünk hát, menjünk hát, járjunk házról-házra,
S ama betlehemi pásztorok módjára,
Akik akkor hajnal látták a csillagot.
Énekeljünk mi is örvendő szózatot:
„Mennyből az angyal
Lejött hozzátok
Pásztorok, pásztorok,
Hogy Betlehembe
Sietve menve
Lássátok, lássátok!”
Egyik öreg juhász; másik lesz kis juhász;
Ebből huszár kerül, emebből meg kanász;
Az a fehérruhás, az meg angyalképen
Szóljon keveset, de énekeljen szépen.
Kendnek huszár uram, dörmögjön a szája,
A kanász kész legyen mindig a tréfára,
Kis juhász, nagy juhász, nehéz a mondókád,
Érteni kell szörnyen neked is a mókát;
De ha kezd az angyal, – úgy kell annak menni, –
Énekeljen vele buzgón valamennyi:
„Ma nektek született,
Mint jövendöltetett,
Egy szűznek méhében,
Szűzen szült vérében,
Jézus, Isten fia,
Alle-alleluja, alle-alleluja!”
Ahova csak mentek, örömmel fogadnak,
Játszó kedve van ma kicsinek és nagynak.
De jól is tartanak, nemcsak szíves szóval:
Fonatos kaláccsal, aranyos dióval,
Nincs most olcsóbb dolog pecsenyénél, bornál,
Hébehol a gazda egy huszast se sajnál,
Hogyan is sajnálná, hiszen mostan éjjel
Jött meg a kis Jézus ajándékos kézzel.
Aki örömet hoz, mindnyájunkat szeret,
Zengjétek, mondjatok arról dicséretet:
„Együtt vigadjunk,
Hálákat adjunk,
Már az égi madarak
S az erdei vadak
Őtet imádják
És magasztalják”
A kápolnai gyertya már nagyokat lobban,
Világ itt-ott látszik csak az ablakokban,
Akár egy hétköznap, elfogy a karácsony,
Sötét éjfél borong a ködös utcákon.
Öreg, ifjú, ahogy a természet szabta,
Elteszi magát és örömét holnapra,
Menjetek hát ti is csöndes nyugalomra,
Mi meg félig ébren, félig már álomba
Hallgatjuk; amikor hazafelé tértek
És egyre halkulva elhangzik az ének:
„Áldás és dicséret
Az Isten nevének;
Az Isten báránya
Szentük sátorozzon
Ember az emberrel
Békével lakozzon!”
Ha tetszett a mese és még olvasgatnál, válassz egy újabb történetet:
Rubinszem 3 fia
Rubinszem 3 fia Hol volt, hol nem volt, volt egyszer igen-igen messze, még Meseországon is túl, volt egyszer egy öreg király. Ez a király igen nagyon öreg volt és már maga sem tudta, hogy hány éves. Térdig érő hosszú szakálla volt, amely olyan fehér volt, mint a...
A lyukas mogyoró
A lyukas mogyoró Réges régen, messze a hegyek között, egy szegény kis faluban élt egyszer egy szegény kisfiú, Pistikének hívták. Ez a Pistike egy reggel megmentett a cica szájából egy fehér egérkét. Az egére erre honnan, honnan nem, egy lyukas mogyorót kapart...
A törpék kincse
A törpék kincse Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg gróf. Ennek az öreg grófnak voltegy fia és egy leánya. Busut, így hívták a fiút és Emőse, így hívták a leányt,nagyon jó testvérek voltak. Mikor atyjuk meghalt és a rossz emberek kiűztékőket a...
Gazdag Erzsi: Mesebolt
Gazdag Erzsi - Mesebolt Volt egyszer egy mesebolt,abban minden mese volt. Fiókjában törpék ültek,vízilányok hegedültek. Öreganyók szőttek-fontak,apró manók táncba fogtakKaszás pók varrt az ablakban,lidérc ugrált az udvarban A lámpában ecet égett.Az egylábú...
Mikes Lajos: Sanyi manó csintalankodása
Mikes Lajos: Sanyi manó csintalankodása Egyszer, mikor Sanyi manó, hóna alá csapva söprüjét, ide-oda röpdösött a mezőn, meglátta Misit, a vargainast, aki feszesen baktatott előre és nem nézett sem jobbra, sem balra. Misinek egy darab deszka volt a fején és a...
Mikes Lajos: Sanyi manó és Huhu varázsló
Mikes Lajos: Sanyi manó és Huhu varázsló Egyszer, amikor Sanyi manó kilépett kis házikójából a rétre, kéménye kupakja lezuhant és legördült a földre. A kéménykupak nem sérült meg, de oly nehéz volt, hogy Sanyi manó hiába próbálta fölemelni. És sehogysem tudta...