Inczédi László: Karácsony-est
Szent Karácsony estén – régi szokás nálunk, –
Nosza fel pásztorok, Betlehemet járjunk.
Czifra kis kápolnánk, gyerekek csodája,
Arannyal, ezüsttel szépen kipingálva;
Benne viasz-gyertya, annak szelíd fénye
Vet világot a kis Jézus bölcsőjére.
Menjünk hát, menjünk hát, járjunk házról-házra,
S ama betlehemi pásztorok módjára,
Akik akkor hajnal látták a csillagot.
Énekeljünk mi is örvendő szózatot:
„Mennyből az angyal
Lejött hozzátok
Pásztorok, pásztorok,
Hogy Betlehembe
Sietve menve
Lássátok, lássátok!”
Egyik öreg juhász; másik lesz kis juhász;
Ebből huszár kerül, emebből meg kanász;
Az a fehérruhás, az meg angyalképen
Szóljon keveset, de énekeljen szépen.
Kendnek huszár uram, dörmögjön a szája,
A kanász kész legyen mindig a tréfára,
Kis juhász, nagy juhász, nehéz a mondókád,
Érteni kell szörnyen neked is a mókát;
De ha kezd az angyal, – úgy kell annak menni, –
Énekeljen vele buzgón valamennyi:
„Ma nektek született,
Mint jövendöltetett,
Egy szűznek méhében,
Szűzen szült vérében,
Jézus, Isten fia,
Alle-alleluja, alle-alleluja!”
Ahova csak mentek, örömmel fogadnak,
Játszó kedve van ma kicsinek és nagynak.
De jól is tartanak, nemcsak szíves szóval:
Fonatos kaláccsal, aranyos dióval,
Nincs most olcsóbb dolog pecsenyénél, bornál,
Hébehol a gazda egy huszast se sajnál,
Hogyan is sajnálná, hiszen mostan éjjel
Jött meg a kis Jézus ajándékos kézzel.
Aki örömet hoz, mindnyájunkat szeret,
Zengjétek, mondjatok arról dicséretet:
„Együtt vigadjunk,
Hálákat adjunk,
Már az égi madarak
S az erdei vadak
Őtet imádják
És magasztalják”
A kápolnai gyertya már nagyokat lobban,
Világ itt-ott látszik csak az ablakokban,
Akár egy hétköznap, elfogy a karácsony,
Sötét éjfél borong a ködös utcákon.
Öreg, ifjú, ahogy a természet szabta,
Elteszi magát és örömét holnapra,
Menjetek hát ti is csöndes nyugalomra,
Mi meg félig ébren, félig már álomba
Hallgatjuk; amikor hazafelé tértek
És egyre halkulva elhangzik az ének:
„Áldás és dicséret
Az Isten nevének;
Az Isten báránya
Szentük sátorozzon
Ember az emberrel
Békével lakozzon!”
Ha tetszett a mese és még olvasgatnál, válassz egy újabb történetet:
Tündérszép Ilona
Tündérszép Ilona Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény, annak meghalt az apja, anyja, nem volt senkije, de senkije a világon. Mit csináljon? Eladta, ami kevés maradt rá, kapott érte száz forintot, avval elindult világgá. Ment mendegélt egész nap,...
Lázár Ervin: A hétfejű tündér
Lázár Ervin: A hétfejű tündér Nem volt nálam csúnyább gyerek Rácpácegresen. Azazhogy mit beszélek, hetedhét országon nem akadt nálam csúnyább gyerek. A lábam gacsos volt, a hasam hordóhas, a fejem úritök, az orrom ocsmonda, egyik szemem balra nézett, másik...
A Balaton regéje
A Balaton regéje A régi jó időkben, mikor még tündérek laktak a földön, a Balaton helyén gyönyörű szép liget volt. Aranyos pillangók repkedtek bokorról bokorra. A fák között szelíd őzikék és nyulacskák kergetőztek. Kedves tündérek pajkosan játszadoztak a fűben....
Londesz Elek – A kincses barlang
Londesz Elek:A kincses barlang Réges-régi idők óta ajkról-ajkra száll a Hernád mentén egy gyönyörű rege az anyai szeretetről. A Letánkő mellett elhaladó vándornak nyomban szemébe ötlik a vörös mészkőben látszó mélyedés, amelyet Rózsalyuknak nevez a nép, s amely...
5 kis manó az erdőben
Szabóné Nogáll Janka:5 kis manó az erdőben Felült Böske egyszer a nagymama ölébe és azt kérdezte: - Ki volt az, aki elment vadászni, aki meglőtte, aki megsütötte, aki megfőzte és ki volt az a vastag, aki mindet mindet megette?- Hát a te öt ujjad. Mutasd...
Mazsolaszem királyné csínytevései
Bér Böske: Mazsolaszem királyné csínytevései Volt egyszer egy ici-pici királynő, - Mazsolaszemnek hívták - aki a sok nagy király és királyné között arról volt nevezetes, hogy ő volt mindnyájuk között a legkisebb és az egész hatalmas országa csirkefogó, gézengúz...