Inczédi László: Karácsony-est

 

Szent Karácsony estén - régi szokás nálunk, - 
Nosza fel pásztorok, Betlehemet járjunk. 
Czifra kis kápolnánk, gyerekek csodája,
Arannyal, ezüsttel szépen kipingálva;
Benne viasz-gyertya, annak szelíd fénye
Vet világot a kis Jézus bölcsőjére. 
Menjünk hát, menjünk hát, járjunk házról-házra,
S ama betlehemi pásztorok módjára,
Akik akkor hajnal látták a csillagot.
Énekeljünk mi is örvendő szózatot:

"Mennyből az angyal
Lejött hozzátok
Pásztorok, pásztorok,
Hogy Betlehembe
Sietve menve
Lássátok, lássátok!"

Egyik öreg juhász; másik lesz kis juhász;
Ebből huszár kerül, emebből meg kanász;
Az a fehérruhás, az meg angyalképen
Szóljon keveset, de énekeljen szépen.
Kendnek huszár uram, dörmögjön a szája,
A kanász kész legyen mindig a tréfára,
Kis juhász, nagy juhász, nehéz a mondókád,
Érteni kell szörnyen neked is a mókát;
De ha kezd az angyal, - úgy kell annak menni, - 
Énekeljen vele buzgón valamennyi:

"Ma nektek született,
Mint jövendöltetett,
Egy szűznek méhében,
Szűzen szült vérében,
Jézus, Isten fia,
Alle-alleluja, alle-alleluja!"

 

Karácsony-est a havas faluban: betlehemező gyerekek pásztor, angyal és huszár jelmezben énekelnek a kapuban, csillagos égen hull a hó, meleg fények az ablakokban.

Ahova csak mentek, örömmel fogadnak,
Játszó kedve van ma kicsinek és nagynak.
De jól is tartanak, nemcsak szíves szóval:
Fonatos kaláccsal, aranyos dióval,
Nincs most olcsóbb dolog pecsenyénél, bornál,
Hébehol a gazda egy huszast se sajnál,
Hogyan is sajnálná, hiszen mostan éjjel
Jött meg a kis Jézus ajándékos kézzel.
Aki örömet hoz, mindnyájunkat szeret,
Zengjétek, mondjatok arról dicséretet:

"Együtt vigadjunk,
Hálákat adjunk,
Már az égi madarak
S az erdei vadak
Őtet imádják
És magasztalják"

A kápolnai gyertya már nagyokat lobban,
Világ itt-ott látszik csak az ablakokban,
Akár egy hétköznap, elfogy a karácsony,
Sötét éjfél borong a ködös utcákon.
Öreg, ifjú, ahogy a természet szabta,
Elteszi magát és örömét holnapra,
Menjetek hát ti is csöndes nyugalomra,
Mi meg félig ébren, félig már álomba
Hallgatjuk; amikor hazafelé tértek
És egyre halkulva elhangzik az ének:

"Áldás és dicséret
Az Isten nevének;
Az Isten báránya
Szentük sátorozzon
Ember az emberrel
Békével lakozzon!"

Ha tetszett a mese és még olvasgatnál, válassz egy újabb történetet: